Megblogolandó

Váratlan találkozás

...és rohamosan közelít egymás mellé az autó és a kerékpár. Már nem tudok megállni, nem tudok elfordulni sem jobbra- mert akkor megismerkednék az árok csodálatos élővilágával-, úgy szint balra sem - hiszen akkor a szélvédő kapna egy pofás kis "Niki-gravírt"- ... Így hát, nincs mit tennem. Gurulok az elkerülhetetlen találkozás felé.

STOP!

Csak úgy, mint a közlekedésben bizony néha meg kell állnunk az életünk stoptábláinál is, hogy kijavítsuk az úthibákat. Pont mint a közterület-felügyelő munkatársai.

Tudod régen, kátyúból-kátyúba lépdelődtem... sokszor nagyon sokszor!  Hiába próbáltam toldozni-foldozni, nem volt a birtokomban olyan "bitumen  kötőanyagú, természetes és mesterséges adalékanyagokat, kőzúzalékot, homokot, illetve mészkőlisztet tartalmazó építőanyag "  (aszfalt:) ) ami tutira simává és járhatóvá tette volna az utamat. Azért én kiscserkészhez méltóan -bár az sosenem voltam :) - szorgosan próbálkoztam és próbálkoztam. "Én megoldom... majd "egyenes lesz az utam.... Lehet, hogy csak egy picivel több víz kell... vagy csak egy picivel több kis szurok..."

Igazából mindent, amit csak lehetett beletettem. Amivel találkoztam, amit láttam, fogtam és belekavartam a már meglévő alapba, hogy az üres részek ki legyenek töltve és sima legyen az utam.

Persze aztán rájöttem arra, hogy ha oda nem illő dolgokat teszek bele az aszfaltalapanyagomba, akkor nem lesz ám jó. De nem ám, Nikike! :)( Hogy néz már ki egy hifitorony vagy egy királylányjelmez a keverőben?)

Sebaj, rendes kis hangyaként csak gyűjtögettem mindent, rakosgattam és javítgattam. De mindhiába...

Egyik nap gondoltam biciklivel próbálom meg kikerülni a kátyúkat. Egyszer-egyszer azért dobott a fenekemen a girbe-görbe utacska, de azért én csak gurultam és szlalomoztam mint egy igazi kis betyár. (Bár az igazi betyárok nem biciklin ülnek :) Nem baj, hasonlatnak jó lesz :) )

Egyszer csak látom, hogy jön velem szembe egy autó. Van bőven hely, elférünk mi egymás mellett...

"Jaaj, neeee. -Gondoltam magamban. Az autó rohamosan közeledett felém- Csak nem ő az? Uuuu... És márpedig deee. Miért kell itt lennie? Egyáltalán mi dolga van erre? Huuuuuh, mindegy, át kell esnem ezen a találkozáson...oh a túróba, nem tudok letérni.. nem tudok elbújni....hoho!Álljunk meg egy percre... Ez az én utam. De ő mit keres itt? Váááááááárjunk csak! Ez az ÉN UTAM! Ki engedte, hogy idejöjjön?"

...és rohamosan közelít egymás mellé az autó és a kerékpár. Már nem tudok megállni, nem tudok elfordulni sem jobbra- mert akkor megismerkednék az árok csodálatos élővilágával-, úgy szint balra sem - hiszen akkor a szélvédő kapna egy pofás kis "Niki-gravírt"- ... Így hát, nincs mit tennem. Gurulok az elkerülhetetlen találkozás felé.

És ekkor!Elmegyünk egymás mellett. Ő mogorva tekintettel biccent,megemeli a kezét a kormányról, én egy laza "hello'-t eltátogok- de csak közepes artikulációval, hiszen ki szereti lenyelni a repülő rovarokat-  majd pedig mindaz ami volt egy röpke másodperc alatt eltűnik.

De az utam folytatódik tovább... azaz folytatódna... khmm-khmmm!!!

Ebben a pillanatban kapok egy STOP táblát. Megállok. Látom, hogy a KF  munkatársa (Közterület felügyelő) nagyon dolgozik valamin... Az úton van egy hatalmas nagy kátyú.... Megvárom, hogy befejezze munkát. Szépen lassan, odafigyeléssel minden egyes kis üres lyukat amit ezen a kátyún talált, gondosan kitölti.

 "Úgysem sietek annyira"- gondolom magamban. Valami hihetetlen mosoly van az arcán miközben javít. Jó kedvem van tőle. :) Az autóssal való találkozásom már nem is zaklat. Milyen jó nézni,ahogy dolgozik." Gondolataimból egy kedves hangra eszmélek fel:

-Ezzel megvolnánk!- mondja kedvesen, majd fogja a kis motyóját és tovább áll (egy következő kátyúhoz...)

Kíváncsiságom nem hagy nyugodni...közelebb lépek a kijavított szakaszhoz. Vizsgálgatom. Nagyon jónak tűnik. Igazi profi munka.

Felkapom a fejem, és a felismeréstől felkiáltok: "A kátyú! Az autó! Ő!És ez az ÉN UTAM!!!"

Már nem látom sem az autót sem pedig ezt az áldott kezű munkást.... örömkönnyek között, csak annyit motyogok:

"Köszönöm és megbocsátok!"

Cs.N.