Megblogolandó

Esve-kelve egyenest e kegyelembe

Gyermekként sokat estem-keltem. Szegény szüleim rengeteg aggódtak miattam. Orvostól orvoshoz vittek, hiszen örökmozgó gyermekként tele voltam „jóság jegyekkel” - tudod azok a kék-zöld, a gyógyulásnál már kékeszöld színű foltok a testeden - . Olykor a kezemet, olykor a bokámat törtem el, néha pedig a fejemre estem. Sőt egyszer egy kutyával is karamboloztam, de erre talán majd egy másik bejegyzésben kitérek. :)

forrás: portfolio.hu

Egy nagyon szomorú eset ébresztett rá arra, hogy az Isten már kisgyermek koromban mennyire vigyázott rám. A nyáron egy 9 éves kisfiút ütött el egy autó... ez önmagában is nagyon borzalmas, pláne, hogy a fiú feje sérült, mégpedig oly mértékben, hogy hetekig béna volt a jobb oldalára.

Hála legyen az Istennek szépen gyógyul és remélem, hogy mihamarabb az a virgonc kissrác lesz, mint ahogy megismertem.

Nos , ennek a kisfiúnak a története nyitotta fel a szememet és döbbentett rá, hogy mennyi mindenért lehetek hálás.

Hálás vagyok a megtartott életemért.

Az Úr sosem engedte, hogy nagyobb baj történjen, mint ami lehetett volna. Sokszor mondtam, hogy „hu, de szerencsés voltam”, pedig nem a szerencsén múlott, hanem egyedül a Krisztus kegyelmén.

Mennyit panaszkodtam – főleg nyáron!- hogy milyen iszonyú sok hajam van... S most miközben írok, hála tölti el a szívemet. Hiszen nem véletlenül áldott meg az Isten ezzel a hajkoronával. (Tényleg brutálisan sok hajam van. És magam növesztettem! ;) Teljesen egyedül. Tényleg! :) ) Bizony, ha nem lenne ennyi hajam, lehet, hogy most nem is írnék... Rengetegszer estem a fejemre- most már mindent értesz,ugye? :) - de sosem törtem be, sosem lett nagyobb baj egy- egy agyrázkódást leszámítva.

Természetesen most nem fogom részletesen elemezni a kórtörténetemet, hiszen egészen más dolog a lényeg.

A megtartó kegyelem.

Tudod, nem csak akkor tart meg az Isten amikor minden rendben megy és olyan könnyen el tudom fogadni a jó dolgokat és örömittasan azt mondom,hogy „na most aztán nagyon figyel ám rám a Főnök” , hanem bizony a rossz, a nehezebb időkben is gondoskodik az Úr.

Persze ezt nagyon nehéz egy betegség közepén elhinni vagy egy baleset, de akár egy sikertelen felvételi után is. Pedig, hidd el, hogy akkor is megtart az Isten!

Nem látjuk, mert a mi csöppnyi agyunk – a 140+ os IQ-sak azért jelentkezzenek egy beszélgetésre nálam :) - nem képes felfogni azt a hihetetlen nagy figyelmet amellyel minden egyes pillanatunkat szemmel tartja. Sokszor -és remélem, hogy sokunknál;) - majd csak évekkel később fogunk rádöbbenni arra, hogy micsoda megtartó kegyelem volt az a „rossz pillanat” az életünkben, amikor azt hittük, hogy nem figyelt ránk... Pedig lehet, hogy sokkal de sokkal jobban fókuszált, mint azt mi valaha is képzeltünk volna...

„Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja” ( Zsolt. 37,24) 

Cs.N.