2013. augusztus 23., péntek

Vallomás


Elhiszem....

Hinni vagy nem hinni, ez itt a kérdés?- Shakespeare után, szabadon

Mit hiszel? Hallod a kérdést és máris materiális gondolatok tömkelege fut végig az agyadon. :) Hiszed, hogy kék az ég. ( Olykor persze sötét fellegek borítják be, de akkor is hiszed, hogy afölött kék az ég :). )


Sokat jojóztam ( nem, ez nem az a yoyo amivel még gyerekkorunkban játszottunk. Ez is játék, de ez ott, a fejben történik :)) ) , szóval sokat gondolkoztam azon a napokban, hogy mit hiszek el. 



Elhiszem, hogy ha leütök egy betűt a klaviatúrán akkor az írott formában megjelenik a képernyőm. Elhiszem, mert tudásom és tapasztalatom igazolja ezt. 
Elhiszem, hogy ha a testvérem azt mondja, hogy feljön és segít takarítani, akkor az úgy lesz. Elhiszem, mert bízom benne és van bizonyos tudás-tapasztalat birtokomban ezzel kapcsolatban.
Elhiszem, hogy ha felszállok a Budapestre tartó buszra, akkor oda fog vinni. Elhiszem, mert látom, hogy a buszra az van kiírva, hogy "végállomás: Budapest-Népliget". 
Elhiszem, hogy ha valaki megölel akkor az nagyon jó érzéssel fog eltölteni. Elhiszem, mert tudom, mert érzetem már azt, hogy az ölelés jó. 

Vagyis elhiszek szinte mindent amit tapasztaltam, amit tudok, amit láttam, éreztem. Nincsenek bennem kérdések. Hiszek magamnak és az érzékeléseimnek. A szememnek, a fülemnek, az orromnak, a kezemnek és természetesen hiszek az ítélőképességemnek. 

Elhiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia és meghalt értem! Elhiszem, pedig nem láttam, hogy Ő megszületett. Nem hallottam az Ő hangját, nem találkoztam vele, nem öleltem át. 
Elhiszem, mert mindaz amit nem láttam, nem hallottam, és nem érzékeltem erősebb, igazibb és valódibb minden eddiginél amit viszont láttam, tapasztaltam, éreztem. Elhiszem, mert vakon születtem. Elhiszem, mert erősebb vagyok általa mint eddig bárki által, aki az életem szereplője volt. Elhiszem, mert TUDOM, hogy Ő az Isten fia. Elhiszem, mert TUDOM, hogy Ő akarja, hogy TUDJAK Róla. Elhiszem, mert TUDOM, hogy nem én választottam Őt, hanem Ő választott engem.   

Mégis semmit sem tudok...Nem tudom, hogy hogyan érdemeltem ki Őt.( Nem érdemlem meg!!!) Nem tudok semmit, mert senki akarok lenni... Nem tudom, hogy mit gondol rólam amikor éppen butaságot csinálok. Nem tudom, de HISZEM hogy  mindaz amit nem tudok, azért van, mert nem kell tudnom. Nem tudom-mikor-, de HISZEM, hogy eljön értem és Vele leszek örökké. Nem tudom, de HISZEM, hogy erősebb minden gyengeségemnél, és általa én is erős vagyok. 

Végezetül: Nem tudom miért hiszem, de TUDOM és HISZEM, hogy Jézus, az Isten fia, aki SZERET!

.. ez a kegyelem!

3 megjegyzés:

  1. Massange: Mi emberek lefelé növekszünk azért, hogy feltekintve megláthassuk, hogy milyen hatalmas is az Isten. Mert ő előbb szeretett minket mintsem szívünk előszőr dobbont volna érte. A kegyelem az amikor bünös voltunkat mi magunk is felismerjük és a Krisztus mindezek ellenére visszafogad bennünket. Nekünk csupán csak annyi a dolgunk, hogy nem kószálunk el a keskeny útröl a tágas kenyelmesre, hanem megmaradunk mellette teljes hittel és Szeretettel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönjük a hasznos és igaz hozzászólásodat! :)

      Törlés
  2. Miért érzek enyhe iróniát ebben a válaszban ? ;)

    VálaszTörlés