A jegypénztáros
-Egy jegyet kérek.
-És hová utazik?- felelt kedves hangon a pénztáros.
-Őőőő... Igazából, ezen még nem gondolkodtam...
-Elnézést, igazán nem szeretném sürgetni, de már évek óta visszajár a jegypénztáramhoz és folyamatosan csak ezt a két kérdést járjuk körbe és körbe. Döntenie kell, hamarosan indul a vonatunk...
-Nem lehetne még néhány percet kérni.
-Uram, én itt vagyok. Ön is itt van. Ajánlottam már önnek ezt a vonatot -nem is egyszer- , egy csodálatos végállomással, de azt mondta, hogy még nem tudja,hogy fel akar e szállni... Én türelmesen vártam, miközben a másik kasszához is átment. Feltartottam Önnek a sort, miközben sokan vádló pillantást vetettek rám. És...
-Igen, igen, ezt mind tudom, de egyszerűen képtelen vagyok dönteni. Valami azt súgja, hogy minden vonatot, minden végállomást meg kell néznem, hogy a legjobb döntést tudjam meghozni.
-Emlékszik mikor 9 évesen volt itt nálam?
-Igen, emlékszem.
-Tudja, akkor is mondtam, hogy bátran szálljon fel, de olyan kis rosszcsont volt, hogy pimaszul csak annyit mondott a nagymama füle hallatára, hogy "utáááálom a vonatokat!Főleg ezt. Olyan csúnya így kívülről! Pfúj!"
-Oh, igen. Emlékszem. Szegény nagymamám. Hiányzik... Pedig ő mindig szeretett volna segíteni, hogy jó vonatra szálljak fel...
-Aztán amikor 17 éves volt? Emlékszik, hogy mit csinált itt a jegypénztáram előtt?
-Uuuh, na most ezt miért kellett? Igen, tudom. Iszonyatosan részeg voltam. A sörösüveggel bedobtam az ablakot, mert egyszerűen annyira idegesített a maga kedves, mosolygós feje. Meg hát, a barátaim is bátorítottak erre... Most azért... izé... akarom mondani... sajnálom.
-El van nézve. :) S amikor 26 évesen a feleségével jött hozzám. Ő elővételbe megvette a jegyet,emlékszik, ugye? De maga csak a munkájára koncentrált, meg a karrierre. Azt mondta a feleségének, hogy majd holnap visszajön...
-Igen, megígértem, de nem jöttem vissza. De tudja, akkor sokkal fontosabb volt, hogy az anyagi biztonságot megteremtsem a családomnak. Hiszen a feleségem épp akkor lett állapotos, nem hagyhattam cserbe azzal, hogy egy utazásra koncentrálok amelyről azt sem tudom, hogy hova visz... A mai napig nem értem, hogy ő miért vette meg olyan korán azt a jegyet... azóta is őrizgeti... furcsa... Sajnos emiatt sokszor vannak súrlódásaink is, de valahogy ő mindig annyira kedvesen oldja meg...Nem tudom, hogy csinálja.
-Igen, szokott nekem erről mesélni...
-Szokott mesélni? Mégis mikor? Ő is itt van?
-Nem, ő nincsen itt. De sokszor meglátogat, és beszélgetünk. Érdeklődik arról, hogy hogy áll az Ön jegy-kérdése, és mindig megkér arra, hogy próbáljak Önnek segíteni a helyes döntés meghozatalában.
-Igen, ez annyira rávall.
-No, de most Önről van szó. 26 évesen a karrier volt a kibúvó, de hogy is volt ez a 35. születésnapján?
-Na, azt hittem, hogy ezt nem fogja felhozni. Oké. A gyerekek nyaggattak, hogy jöjjünk ki a pályaudvarra. De egyszerűen nem jöhettem. Az előléptetés, az építkezés, az új autó vásárlása minden időmet lekötötte. Még a szülinapomon is dolgoztam. Ők persze a feleségemmel kijöttek... Aztán amikor hazajöttek büszkén mutatták a jegyüket. Rólam teljesen megfeledkeztek...Hogy egész nap dolgoztam, miattuk. Hogy nekik jó legyen. És akkor...
-Megütötte a kisebbik gyermekét. Akkor először. Tudom, hogy nagyon fájt és a mai napig is hordozza ennek a terhét a lelkében. De ha megveszi a jegyet, higgye el, hogy megkönnyebbül. Ez az utazás felfrissíti Önt. S csak, hogy segítsek magának; a fia már nem haragszik. Megbocsájtott önnek.
-Persze, jó azt tudni, hogy már nem haragszik rám, de nem tudom, hogy ez az utazás... kell-e nekem.... Egyáltalán van e ott hely az én számomra?
-Persze hogy van. Nagyon gondosan elkészített a szállása. És tudom, hogy Önnek nagyon tetszene.
-Jó, tegyük fel, hogy megveszem ma a jegyet. Mi a garancia arra, hogy nem vág át, és valóban olyan csodálatos helyre fog vinni a maga híres vonata, amilyet mondott?
-A jegyen lévő pecsét 100%-kos garancia. Eddig még egy panasz sem érkezett. :) Plusz, kap egy kézikönyvet ajándékba ahol az utazás fontos állomásai le vannak írva. Természetesen a végállomásról is van benne tájékoztató.
- Tudja, ezt nehéz kimondani, de... én... félek....
-Ne féljen! Segítek mindenben!
-Rendben. Állítsa ki a jegyet.
-Egy jegy kiállítva, az Ön nevére, a mai dátummal, pecsételve. Parancsoljon.
-Köszönöm. Mennyivel tartozom?
-Ne fáradjon, én már kifizettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése