Megblogolandó

Joda a templomban

Mielőtt azt hinnéd, hogy a Star Wars híres karaktere költözött volna be a magyaralmási templomba ( oh Magyaralmás :) itt élek :) Magyarország, Fejér megye... guglizd le :) ) szóval a templomba, sajnos csalódást kell okozzak. ( Most bizonyára sok Star Wars fant elveszítettem.)

Nem, a Joda, nem az a Joda (amúgy is a filmes muki y-nal írandó :) ) . Bár ő is egy "kismester". Legalábbis nekem. Mert pontosan tudja,hogyan kell rám nézni hogy a szívem hevesen kalapáljon...:)

Vasárnap=templomnap. A szokásos reggel: felkelek, kávét iszom, lezuhanyzom, felöltözöm majd biciklire pattanva - természetesen már harangoznak! - iszonyat tempóban gurulok-tekerek, hogy el ne késsem.

Heves szívverések közepette  (pont, mint Luke Skywalker mikor megtudja, hogy Dart Vader az apja  ) esek be az Istentisztelet megkezdése előtt néhány perccel. "Áldás-békesség!"- mondom, és gyorsan helyet keresek magamnak, miközben még mindig levegőért kapkodom.

És ekkor... a tekintetünk összeér.. érzem, hogy elvesztem... végem van... a szívem ide-oda kalimpál...

Zavarodottságomat Tiszteletes Úr töri meg mikor belép a templomba és üdvözöl bennünket.

Lassan kezdek megnyugodni. Érzem, ahogy Krisztus lelke átölel bennünket és csodálatosan betölti a templomot. Elfeledkezem a kezdeti izgalmakról.

Ám egy óvatlan pillanatban újra összeér a tekintetünk. Most ő jön zavarba... elbújik a pad háttámlája mögé... ismét felnéz... mosolyog... s ekkor elindul felém.... odaér... leül...felnéz rám és mosolyog... visszamosolygok rá... megfogja a kezemet ... :)

Mielőtt azt hinnéd, hogy ez valami szerelmi történet el kell áruljak egy titkot. Ő, akit Jodaként ismerhetsz most meg ( ez a beceneve :) ), ő mindösszesen egy 4 éves kisfiú. :) Történetünk a gyerekhéten kezdődött és olyan szoros barátság alakult ki közöttünk, hogy mikor találkozunk a templomban, az Istentisztelet egy bizonyos pontján fogja magát és mellém vágódik. :)

Ez történt most is. :)

Elmondhatnám, hogy mennyire aranyos de biztos vagyok benne, hogy te is el tudod képzelni, ahogy egy négy éves, kis szöszi fiúcska fogja magát és bevágódik egy 25 éves "néni" mellé a padba. :)

Ám a lényeg, most is a Krisztus.

Mikor Joda odajött mellém a következő ige jutott eszembe: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa." (Mk.10,14)

Okés, mielőtt azt gondolnád, micsoda "egojulcsa"vagyok ("egojancsit" mégsem írhatok), nem magamra gondoltam. Az futott végig a fejemben, hogy mennyire csodálatos dolog, hogy ezek a kis gyermekek vasárnaponként eljönnek az Istentiszteletre. Persze, gondolhatod azt, hogy egy ilyenforma csöppség mit sem fog fel az egészből és még igazad is van.

Ott volt ez a kisgyerek. Fogta a kezemet, miközben hallgattam az igehirdetést. Néha izgett-mozgott egyet, elfeküdt, a lábával próbálta elérni a pad alatti lábtartót, de mégis hihetetlen öröm volt bennem.

S miközben Joda mocorgott, a liturgiában elérkeztünk az imádsághoz. Szépen fellátunk és közösen elmondtuk az Úrtól tanult imádságot. És ekkor...

Joda, minden felnőttet megszégyenítő hangerővel mondta és mondta! Az a gyermeki hit túlment nem csak a templomtornyon, nem csak a legfelsőbb egeken... az a gyermek(i) imádság egyenes az Úrhoz szállt. 

Tudod sokat tanultam Jodától. Persze van némi előnyöm, hiszen nekem nem kell nyújtóznom, hogy a lábammal elérjem a lábtartót, de ezért a gyermeki hitért bizony meg kell küzdenem. Neki hatalmas erőfeszítésébe telt, hogy elérje a lábtartót, de nem adta fel. Mivel a lába túl rövid volt ahhoz, hogy odaérjen, így változtatott a testtartásán és kis testét megcsavarva, minden izmát megfeszítve végül elért a kívánt célhoz...

Azt hiszem nekem is meg kell feszítenem minden inamat, izmomat, még ha nem túl kényelmes is, hogy elérhessem a kívánt célt...

Ő pedig itt , Jodam <3!