Megblogolandó

Egy francia sanzon

Kodály Zoltán mondta:  "Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelybe csak a zene világít be." 

Én csak becsukom a szemem és hagyom, hogy a lelkem szárnyra kelljen. Valami ilyesmit szoktam érezni, valahogy így tudom megfogalmazni, hogy mit jelent nekem a zene. Kicsit hasonlít arra amit a Zoli bácsi mondott. :) 

Már az anyatejjel szívtam magamba a zene szeretetét, bár a családom nem egy zenei géniuszklán. :) Az Isten jókedvében lehetett mikor eltervezett, hiszen nagyon jó kis ajándékokat kaptam tőle. Ilyen a zene szeretete és az éneklés, a hangszereken való játszás próbálkozása mesterfokon. :)

Gyermekkoromban nagy vágyam volt a hegedülés. Meg is valósult és vagy négy-öt évig fájdítottam a családom fülét. :) Nagyon szerettem.... nem úgy mint a szomszédaink. 

Persze ma már sokat kopott a tudásnak cseppet sem nevezhető tudásom (nem jutott eszembe más szinonima :) ) , de a mai napig, akárhányszor meglátok egy hegedűt nagy kedvem volna játszani. :)

Leginkább Zoli bácsi gondolata fogott meg. Azt mondta, hogy vannak a léleknek olyan régiói ahová csak a zene világít be. Nem tévedett sokat. 

Bizony, vannak olyan pillanatok, amikor a lelkünk annyira zárt mindenféle közeledésre, hogy egyedül csak a zene tudja feloldani a bennünk lévő feszültséget. Egy jó kis dalocska és máris valami megmagyarázhatatlan belső lüktetés veszi kezdetét... Biztos te is érezted már! 

A mai nap sokat rohantam és bár nem volt okom semmi csüggedésre - az Isten ma is velünk volt/van ;)- de mégis mikor este beestem a szobámba arra vágytam, hogy fülembe kerüljön a "zenehallgató eszköz" ( füles- de nem a Micimackó féle )  és megnyílhasson a lelkem! Még még még... :) 

Nem is húzom tovább, inkább szeretettel ajánlom ezt a kis éji muzsikát nektek :) 

Sebastian Demrey : Quel Ami Fidéle Et Tendre