Engedd meg, hogy egy nagyon őszinte levelet- igen, levelet!- írjak Neked, aki olvasod ezt a bizonyságtételt.
Tudod, sokat töprengtem azon, hogy mi az életem értelme. Mi is ez a Föld nevű bolygó, miért vagyok én itt Magyarországon - pontosabban Magyaralmáson-, mi lesz belőlem. Ezek a kérdések az évek előrehaladtával globálisabb méreteket öltöttek. Mi az élet célja és értelme? Mi a boldogság? Munka? Pénz? Egzisztencia? Család? Egy nagy ház vagy egy csodálatos autó? Aztán ezek a kérdések újra visszajuttattak önmagamhoz: nekem mi az életem célja? Nekem mi a boldogság?
Ezt kerestem majd 24 évig. Kerestem szüntelenül. Kisgyermekként, kamaszként, fiatal felnőttként majd pedig érett nőként. Kerestem barátokban, családban, iskolában, munkában, pénzben, párkapcsolatokban és egyéb könnyen beszerezhető "boldogságidéző" dolgokban. De nem találtam. Valami bennem nagyon vágyott arra a lelki békére amelyről minden ember akár bevallja, akár nem, akár tudja, akár nem, akár tudatosan, akár tudattalanul vágyakozik.
Tudod, én a magam erejéből nem tudtam megtalálni. Azok az ideig-óráig "boldogságot" nyújtó "eszközök" nem hoztak békét és megelégedettséget. Sőt. Egyre nagyobb veszélybe sodortam bele a lelkemet és ezáltal önmagamat is. Kisebbségi komplexusom nagyon aggasztott és nem csak engem de a családomat is. Sokszor gondoltam arra, hogy "nincsen értelme ennek az egésznek", sosem leszek "boldog". Egy útvesztőben jártam és nem tudtam, hogy ha egyszer kijutok ebből, hová fogok érkezni.
De ekkor. Valaki úgy döntött, hogy szükségem van Rá és neki is szüksége van rám. Mert szeret, mert úgy szeret, hogy arra nincsenek szavak!
Tudod, ez a valaki nem más mint az élő Krisztus. Tudod, a Krisztus, az Isten, egyetlen szerelmes Fia!
Ő úgy döntött, hogy kellek neki. Én nem tudom, hogy ezt mivel érdemeltem meg, érdemeltem ki... Nem tudom! De azt tudom, hogy nem én választottam Őt, hanem Ő választott engem és ennél nagyobb biztonságot sosem éreztem még.
Kaptam egy ajándékot. Ez nem olyan ajándék amit visszacserélhetsz ha nem tetszik. Ez az ajándék olyan, amit ha egyszer meglátsz, soha de soha nem akarod visszacserélni, mert nem tudnak annál becsesebbet adni. Senki nem tud annál nagyobb ajándékot adni Neked! Ez az ajándék pedig a HIT!
Ajándékba, ha úgy tetszik; "csak úgy" megkaptam. Miért? Nem tudom!! Egyszerűen nem tudok ész érveket adni arra, hogy ezt miért kaptam. De egy biztos: hogy nálam van és kérem az áldott kezű Ajándékozót, hogy soha de soha ne vegye el tőlem... Ne vegye el tőlem Önmagát.
S nem egy masnival átkötött díszcsomagolásra gondolj mikor a hit ajándékáról beszélek. Tudod, ez az ajándék véres úton érkezett hozzám. Átszúrt kezű és lábú, megalázott, elhagyott, magára hagyott, Istenemberen keresztül, sötét úton juthatott el hozzám. És hozzád is!
És ez a szomorú, véres történet hozta meg a boldogságomat. Amitől egy ember libabőrös lesz, összeszorul a torka és elfordítja a szemét... Ettől kaptam meg a boldogságot. Mert az, aki ezt átélte, megbékéltetett az Istennel. És érzem! És tudom! Az Isten szeret! Jézus szeret! Áldott legyen a nap amikor Isten emberré lett, amikor eljött, amikor elment, amikor elküldte a Szentlelkét, amikor betöltött, amikor nálam maradt örökre.
Nem tudok és nem is akarok másról beszélni! Nem tudok és nem is akarok másra gondolni. Elmúlt a kisebbségi komplexusom, ki lettem békéltetve az Istennel és ezáltal önmagammal. Megtaláltam a BOLDOGSÁGOT!
Szétfeszít belül a felismerés, az öröm, a szeretet!
"többé tehát nem én élek, hanem a Krisztus él bennem" (Gal. 2,20)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése